Tuja fajták

A tuja alapfajai komor megjelenésűek. Sok embernek, ha meghallja a tuja szót egy beöregedett, felmagzott elavult fajta jut eszébe. A tuja korszerű fajtái ezzel szemben a színek és formák – oszlopos tuja, gömb tuja – óriási változatosságát kínálják. Faiskolánkban sokan szoktak úgy megérkezni, hogy sövényt szeretne, csak ne tuja legyen. Aztán körbevezetjük a 10 hektáros telepünkön, és a végén annyi, eddig számára még ismeretlen tuja fajta megtetszik, hogy alig bír közülük válogatni.

 

A Thuja számos hazai nemesítésű szoliter illetve sövény fajtái is megtalálhatók kertészetünkben. Ezekre jellemző, hogy hideg teleinket jól tűrik, betegségekkel szemben ellenállóak. Bizonyos thuja fajták télen elszíneződő lombjaikkal hangsúlyos dísze lehet kertünknek. Különleges alakú vagy színű thuják szoliterként egymagában, illetve örökzöld csoportokban színfoltként, szép látványt nyújthatnak.

A tuja fajták széles kínálatát találja faiskolánkban. A tuja nemzetség három fajának termesztésével foglalkozunk, amelyek Észak-Amerikában és a Távol-Keleten honosak. Faiskolánkban számos keleti tuja (Thuja orientalis), nyugati tuja (Thuja occidentalis) valamint óriás (Thuja plicata) tuja szaporítása folyik a szaporítóanyagtól a két méter magas növényig. A tuja fajták kiválasztásánál célszerű szakember segítségét kérni.

Thuja orientalis

A Thuja orientalis, magyar nevén keleti tuja Kelet-Ázsiából származik. A Thuja orientalis fajták kifejezetten fény- és meleg igényesek, mérsékelten száraz talajban neveljük őket. Csapadékosabb területeken fagyérzékennyé válhat. Várostűrése is jó. A melegebb vidékről származó keleti tuja hazájában ritkábban okoz gondot a hó nyomás. Ez a korona alakján is meglátszik, hajtásai függőleges síkban helyezkednek el. Lazán szétterül vagy mereven felfelé álló oldalágakból áll. Sokféle változatban ismerjük, kertekben és parkokban. Faiskolánkban is szívesen böngésznek kertépítőink különböző színű és formájú Thuja orientalis fajtáink közül. Egyik legkedveltebb fajtája az aranysárga lombú Thuja orientalis Lakatos, mely zárt kúpos formájú növény, télen a tartós hideg hatására különleges, padlizsán lila színt ölt, de tavaszra ismét visszasárgul. Teleinket jól tűrő magyar szelekció. Szoliterként érvényesül igazán. De létezik kifejezetten sövénynek is alkalmas fajta a Thuja orientalis Minima. Főbb jellemzője, hogy lassan növő, tojásdad alakú élénkzöld színű változat. Lombja lágy, finomszerkezetű, ágai sűrűn állnak és függőleges síkba rendeződnek. Nyírva alacsony sövényként kiváló.Thuja occidentalis - Thuja occidentalis Rheingold

Thuja plicata

Thuja plicata

A Thuja plicata, magyar nevén életfa, óriás favagy vörös cédrus, a tuják szintén egy kedvelt fajcsoportjához tartozik. A Thuja plicata Észak-Amerika északnyugati részéről származik, ahol egyes példányok akár ezer évig is élnek. A kifejlett fák egy gombaelleni hatású thujaplicin nevű kémiai anyagot tartalmaznak, emiatt a fa nem rothad el. Régen az indiánok kenut faragtak belőle. Latin neve a „plicata” görög szóból származik, jelentése „lemezekbe hajtott”, a kis levelein hajtásokhoz hasonló minta van. Pikkelyszerű levelei fényes zöldek, megdörzsölve jellegzetes illatúak. A Thuja plicata mindenféle talajon megél. Csapadékos meleg helyen érzi igazán jól magát, hideg fekvésben, nyirkos talajon fiatal korban fagyérzékeny lehet. Az egyik leggyorsabban növekvő tuja fajról van szó, ezért sövény ültetésére is kiváló. Faiskolai termesztésben az egyik legismertebb fajtája a Thuja plicata Atrovirens, melyről elmondható, hogy fényes, mélyzöld levelű, gyorsan növő és kiválóan nyírható sövénynövény, vagy parkok szoliter növénye. Közepesen igényes, 8–10 m magas kúp alakú növény

Thuja plicata - Thuja plicata Zebrina
Thuja plicata -

A tuja szaporítása magvetéssel, dugványozással és oltással történhet. Magvetéssel az olcsó tömeganyagnak vagy alanynak szánt alapfajokat szaporítják. A faiskolákban sokkal elterjedtebb a tuja szaporítása dugványozással vagy oltással. A megfelelő körülmények között nevelt dugványok – különösen a Thuja occidentalis, és Thuja plicata fajok – nagyon jól gyökeresednek. A dugványokat késő ősszel, télen többnyire 10-15 cm-es oldalágacskákból az anyanövényekről vágjuk. A nehezen gyökeresedő fajtákat vagy esetleg a törpe növekedésű magas törzsön nevelt tuják fajtáit oltással szaporítjuk. A tuja szaporítása közül ez egy igen nehéz és sok tapasztalatot igénylő szaporítási mód. Faiskolánkban számos tuja szaporítása folyik a szaporítóanyagtól a két méter magas növényig.

A tuja ültetés optimális időpontja a kiszereléstől is függ. A tuja általában konténeres vagy földlabdás kiszerelésben kerül értékesítésre. Szabadföldből való kiszedés esetén a gyökér sérül. Ha túl meleg és száraz az idő, akkor nem biztos hogy a lombot el tudja látni olyan ütemben vízzel, ahogy azt a lomb párologtatja. A tuja ültetés akkor a legoptimálisabb, amikor a növény a legkevesebbet párologtatja. A földlabdás növényeket késő ősszel és kora tavasszal ültethetjük. Ezzel szemben a konténeres növények gyökérzete nem sérül, tehát itt van lehetőségünk nyáron is ültetni. A nyári ültetésnél viszont elengedhetetlen a rendszeres locsolás, hisz a faiskolában is öntözött körülmények között nőttek fel. A tuja ültetés távolságnál érdemes figyelembe venni, hogy milyen lesz a tuja körülbelüli végleges szélessége, és milyen felhasználási célra szánjuk (szoliter, sövény).

Forrás:SPECIALMIX Kertészeti Földkeverékgyártó Kft

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.